2018. július 15., vasárnap

Majdnem fél kész/ sose lesz kész/ fejezzed má abba állapotok

Elkészült, hurrá! legalábbis abbahagytam mára.

Még csomó minden behelyettesítésre vár. Például az emeleti korlátok alá rendeltem íves lapot, mert akkor még egészen máshogy nézett ki és ráadásul 6x6-osat, szóval tuti lesz átépítés. Jaj.

Kéne még egy sornyi világos kékesszürke kocka is, mert kicsit alacsony lett és a tetőre is raknék még egy sort. Vagy kéne még egy emelet? 
Ugyanis nem olyan magas, mint a többi modular, elmegy, de nem az igazi. Nem tudom akarok-e tolni még bele további kockákat, mert építés közben elegem is lett a magenta színből.
Dark tan-re és medium dark flesh-re vágyom, abból szeretnék építeni valami szépet. Persze ezekből van a legkevesebb és akkor még finoman fogalmaztam. Nem baj, rajta vagyok a dolgon.

( Ugye érezzük, hogy milyen bazi szétszórt vagyok, egyre több szálon fut a dolog.)

De térjünk vissza erre a pink csodára!

Itt az első képeknél még elfelejtettem felrakni a torta cégért, alább az is látható.




Élveztem az építést, de kicsit olyan volt, mint amikor a csóró egyetemisták hónap végén főznek, illetve főzni próbálnak, abból amit otthon találnak. 
Keresgéltem, próbálgattam, folyton átépítettem, mert vagy nem volt elég kocka, vagy béna volt. Erről a jelenlegi kinézetről sem vagyok meggyőződve, hogy holnap tutira tetszeni fog, de legalább most egybe van.

A fehér kockák pedig koszosak :( Hiába zsírtalanítottam őket benzinnel, mikor összeraktam az azonos falelemeket, az egészet meg kellett volna sikálni, vagy nem tudom.

Itt még fogok további járdát lerakni, HA végre lesz 2x2-es dark bluish grey csempém. 

Nagy nehezen befejeztem az alsó szintet. A csempéket csomószor kellett felszedni, mert mindig utólag derült ki, hogy valami nem jó. A lego felszedővel nem fértem hozzá, meg állandóan falat bontottam, küzdöttem rendesen, de végül hátradőltem...majd ráébredtem, hogy oké, de hol a lépcső? :/


Végül tákoltam egy csigalépcsőt, ami olyan necces, hogy ezen (legó) ember fel nem megy, korlát sehol, de erre volt csak hely, az anyagról nem is beszélve. Aztán küzdöttem vele, mint állat, hogy hogyan rögzítsem, mert mindig ledőlt, persze mindig a legrosszabbkor.
A hátsón ajtón pedig úgy kell majd kipréselnie magát a nénikének, mikor a szemetet viszi ki este. Na mindegy.


Kompromisszumok, kompromisszumok mindenütt.

(Közben arról ábrándoztam, milyen lehet, amikor minden színben korlátlan kocka áll rendelkezésre... Tudom, az a Lego Digital Designer. De akkoris!)

Na, haladjunk.

Ez a felső emelet, khm, kissé elnagyolt. Nem tudom, hogy ez a konyhai rész, vagy ez is eladó tér, lehet, hogy ez is lesz majd jobb sorsú.

Tetszenek a modularoknál a levehető szintek, én is igyekeztem úgy megcsinálni.


Na, ez már a lépcsős felülnézet, máris volt bevétel, ott a lóvé a kasszában.

azért érzitek az elemhiányt, minden bekerült :D

a kedves vásárló szemszögéből

A pénztárnál ácsorgó eladó pedig ezt látja:



...és végül-ha még nem folyt ki a szemetek a sok rózsaszíntől-hogy kellően romantikus legyen a befejezés is, álljon itt egy cuki képregény, torta vásárló kislányokról:

(kis nyuszi, őzike nincs, ne is keressétek a képeken, az már mégiscsak túlzás lenne)




Písz!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése